Székely-Doby András:
Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón

Az Új Gazdaság kifejezésben az újságírók és a politikusok Amerika elsőségét és felsőbbrendűségének szimbólumát fogalmazták meg. Mint ilyenkor szokásos, a relatív eredményeket abszolutizálják, hangsúlyozzák az amerikai típusú politikai és gazdasági rendszer minden előnyét, a hibákra pedig nem vesztegetnek még csak odavetett megjegyzéseket sem. A közgazdászok már sokkal megosztottabbak ebben a kérdésben. Mindenki elismeri az információs-kommunikációs forradalom fontosságát, de különbözően ítélik meg hatásának mértékét és a világgazdasági környezet várható változásainak következményeit.

Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években

Teljesen szokatlan, hogy egy gazdasági ciklus folyamán a növekedési ütemek fokozódjanak. A GDP a kilencvenes évek első felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az évtized egészében 3,6%-kal - nőtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%-kal nőtt. Ezen belül az információs és kommunikációs technológiát tartalmazó tartós fogyasztási cikkek gyártásában 1991-95-ben átlagosan 5, 1995-2000-ben 7,7%-kal. A termelékenység növekedésében az intézményi és szervezeti változásoknak is nagy szerepe volt a technika mellett. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nőtt. Ez korábban nem tapasztalt növekedés.

Szokatlan az is, hogy a GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nőtt a fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A tartós fogyasztási javakra fordított összeg reálértéke évente 8%-kal, a pihenésre, rekreációra kiadott 7%-kal, a lakásépítési kiadás 11%-kal emelkedett. A szolgáltatásoké azonban csak kevesebb, mint 2%-kal. A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett növekedésétől. Ez a megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! Emellett közrejátszott a költségvetés egyensúlyba kerülése, mely újabb pénzeszközöket szabadított fel.

A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezője a hatalmas méretű beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta az 1991. évi 13,4%-ról 1999-re 17,5 re nőtt. Az okok között itt is kiemelendő a költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tőke beáramlásának is. A számítógépek gyors erkölcsi kopása miatt a tőke/kibocsátás arány nem nőtt!

Az elméletben megfogalmazottakkal szemben, 6-8%-ról 4%-ra csökkenő munkanélküliség és stabil infláció mellett nőtt a gazdaság.

Strukturális változások az üzleti szférában

A tőzsdeindexek évi 15-20%-os, a reálgazdaság teljesítményét többszörösen meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsősorban a technológiai cégek jövőjébe vetett bizalom táplálta¹.

Az IT iparágak súlya önmagában nem túl jelentős. A GDP-ben arányuk 1990 óta 6-ról 8%-ra nőtt, a munkaerő 4%-át foglalkoztatják. Nagyobb a hatása az új technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhető tetten. Nagyon fontos, hogy a gyártásban alkalmazzák a számítógépeket, az általuk vezérelt robotokat.

Az új technológiák hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott életre. Sok helyütt lerombolták a hierarchiát. A divatos kifejezés a leépítés (downsizing) és átalakítás (restrukturing) lett. Az új technika révén a már rugalmas munkaerőpiac még rugalmasabb lett. A vállalatok pénzügyi manőverei jelentősen bővültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott. 1999-ben globálisan 4400 milliárd dollárt tettek ki, ebből 2319 milliárd volt az amerikai, ezen belül 1792 milliárd az amerikai felek közötti. Az egyesülési és felvásárlási hullám az IT forradalom által leginkább érintett ágazatok: a bankok és más pénzintézetek, valamint a telekommunikációs vállalatok².

Kiemelendő, hogy a K+F finanszírozásában nő a vállalati szektor szerepepe: 1998-ban a felét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendő a rekordmértékű profit és a nemzetközi verseny éleződése. Ezzel párhuzamosan csökkent az állam szerepe. Az információs technológia által indukált permanens innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemző a kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelő stratégiai szövetségek alakulása a nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak, ezeket egyre nagyobb kockázati tőke segíti. Legtöbbször a sikeres kisvállalkozásokat elnyelik a nagyok, de néhány esetben önmagukban növekedtek és még a tőzsdére is bekerültek.

Külgazdasági összefüggések

A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. Mértéke a nyolcvanas évek közepéig a GDP 1%-át tette ki, azután - bár a kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett - jellemzően a 3% közelében van. A szolgáltatásforgalom - jórészt a jogdíjak és egyéb magánszolgáltatások folytán szufficites (1999: 80 milliárd dollár). Az áruforgalmi mérleg hiánya 350 milliárd dollár. Az exportban változatlanul a technikaintenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerővel előállítható, fejlett technológiát képviselőtermékek aránya - pl. a számítógépeké. A külkereskedelmi forgalomban 25-ről 30%-ra nőtt a NAFTA súlya (!), az EU és DK-Ázsia egyenként egyötödöt tesz ki, Japán 12%-ot. A transznacionális társaságokon belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több mint 40%-a, további 10% hozható összefüggésbe tevékenységükkel.

A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldről érkező tőke szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló értékpapírok voltak előtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések (40%). A külföldiek kezén levő összes pénzügyi eszköz 1999-ben 6353 milliárd dollár volt, ami az összes amerikai pénzügyi eszköznek (87815 milliárd dollár) a 7%-a, a GDP-nek 68%-a. (Az USA külföldi pénzügyi eszközeinek értéke 3039 milliárd dollárt tett ki.) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa. Gazdasági növekedés mellett ez nem okoz gondot, amint azonban visszaesés következik be, a finanszírozás elviekben problémát vethet fel. A dollár árfolyama 1995-től kezldtt erőteljesebben emelkedni. A magas kamatlábak és az Új Gazdaság iránti bizalom játsszák a főszerepet.

A globalizáció és a transznacionális vállalatok térnyerésével az áruk és a szolgáltatások kereskedelme és a tőkemozgások egyre áttekinthetetlenebbekké válnak, nehéz helyzetbe hozva a döntéshozókat és a kutatókat.

A növekedés feltételei

A növekedés hátterében három fő tényező áll. 1. Infotechnológia és a szervezeti struktúrák megújítása. Utóbbira, valamint a humán erőforrások fejlesztésére nagyságrenddel többet költenek a vállalatok, mint az állóeszközökre. 2. Megfelelő gazdaságpolitika. (Költségvetési többlet, kamatláb-politika, termelékenység növekedése révén az inflációs nyomás - Phillips-görbe által jelzett hatás - elkerülése.) 3. Külső finanszírozás. A várakozások megingása ebben a tekintetben bizonytalanságot okozhat, még akkor is, ha az USA (magán)eladósodottsága nem veszélyes.

Mti lesz a fellendülés után?

Egyetlen ciklus sem tarthat a végtelenségig. Elvileg három variáns adódik. 1. Puha földetérés. A gazdaság különösebb megrázkódtatás nélkül visszaáll a potenciális kibocsátás szintjére³. További egy-két évig viszonylag zavarmentesen növekedhet az amerikai gazdaság. Sőt, ha a ciklust - egyesek ezt állítják - csak 1995-től számítjuk, még tovább is tarthat a fellendülés. Világgazdasági hatását tekintve ez a variáns újabb haladékot biztosítana Japán és Európa számára felesleges tőkéik és áruik kihelyezésében. A kisebb és sebezhetőbb országok - mint Magyarország - számára is megnyugtató lenne, hiszen az USA a legfőbb partnerünk a külföldi befektetések tekintetében. 2. Kemény földetérés. A gazdaság stagnál vagy csökken a GDP. A tőzsde zuhanhat, az infláció, a munkanélküliség növekszik. rohamosan emeli a Fed a kamatlábat. A kamatpolitikát nagyon nehéz az egymásnak is sokszor ellentmondó gazdasági részfolyamatokhoz (reálgazdaság, technikai fejlődés, várakozások, külső sokkhatások) hangolni. Ez növeli a kemény földetérés valószínűségét. Nem csoda, hogy gyakorlatilag még soha nem sikerült hosszabb fellendülés után puhán földet érni. Amennyiben Európában a fellendülés tovább tart, a működőtőke Amerika helyett oda áramlik. A kamatrés Amerika javára megmarad vagy erősödik, így a dollár értékvesztése valószínűtlennek tűnik. A portfolió tőke továbbra is az USA felé tájékozódik. A tőzsdéken azonban nagyobb korrekció várható⁴. Magyarország számára esetleg kedvező lehet, ha ilyen helyzetben több amerikai tőke áramlik ide. A kereskedelmei hatás - mivel a vállalatokon belüli kereskedelem alakulására sok tényező hat - nem prognosztizálható. Európa esetleges - Amerikához képest relatív - fellendülése mindenképpen pozitív hatásokat közvetíthet Magyarországra. 3. Válság. A kemény földetérés még erősebb változata. A jelenlegi körülmények között e harmadik forgatókönyvnek nincsenek jelei. Akkor következhet be, ha az kemény földetéréssel kapcsolatban említett negatív folyamatok egyszerre következnek be és egymást erősítik. Az intézményrendszer komoly zavara is szükséges egy ilyen verzióhoz, mint a bankrendszer összeomlása 1929-ben. Ettől nagy valószínűséggel nem kell tartani⁵.

Jegyzetek

1. Megítélésem szerint sok más tényező még fontosabb szerepet játszott. Itt csak a világméretű pénzügyi luftballonra, az ezzel járó spekulációra, a külföldi tőke beáramlására, a negatív kereskedelmi mérlegre és az USA GDP-jének 4%-át elérő nemzetközi fizetési mérleg-hiányára, bessz réme esetén a likviditás mesterséges állami felpumpálására utalok. Persze a bizalom, a hurráoptimizmus mindig tényezője a tőzsdei fellendüléseknek. (F. P.) vissza
2. A tőkekoncentráció tényezői között még meg lehet említeni a piacokért folytatott harcot, az új technológiák tőkeigényességét, az utóbbi kapcsán is a profitok tömegének koncentrálására való törekvést. (F.P.) vissza
3. A potenciális kibocsátás értelme és tartalma - szerintem - erősen vitatható. (F.P.) vissza
4. Valószínűbb azonban, hogy az amerikait követően az európai fellendülésnek is vége szakad. (Lásd Farkas Péter: Az Egyesült Államok várható recessziójának világgazdasági következményei c., a jelen kutatási programban készült dolgozata.) Az is kétséges, hogy zuhanó részvényárfolyamok esetén a külföldi tőke változatlan bizalommal áramoljon akár az amerikai állampapírokba. (F.P.) vissza
5. E verzió egyáltalán nem lehetetlen. A pénzpiacok sokkal feszítettebbek, mint 1929-ben. Az árfolyamok zuhanása - dominóhatást követően - a bankokat is jégre viheti. vissza

Kapcsolatfelvétel: 1112 Budapest, Budaörsi út 45. - Tel.: (06-1-)309-2643, Fax:(06-1-)309-2624,  E-mail: vki@vki.hu

© 2005-2011 MTA VKI