|
|||
 |
|||
|
|||
 |
|||
 |
|
||||||
 |
|||||||
 |
|||||||
               
  
|
4. évfolyam, 11. szám MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2002. június
Kiss Judit: Javíthatók-e agrárcsatlakozási feltételeink? Javíthatók-e agrárcsatlakozási feltételeink? Az Európai Unió Bizottsága 2002. január 30-án hozta nyilvánosságra s április közepén megerősítette agrárcsatlakozási javaslatát. Ennek értelmében 2004-ben 2,048 milliárd eurót, 2005-ben 3,596 milliárd eurót, 2006-ban pedig 3,933 milliárd eurót költene az EU a 10 új tag mezőgazdaságának támogatására. A tervezett összeg nem éri el az EU 15-ök 40-42 milliárd eurós agrárköltségvetésének tizedét sem, holott az új tagok művelt földjeinek aránya eléri a "régiek" termőterületeinek 29%-át, agrártermelőinek pedig 55%-át. A nagyarányú eltérés oka, hogy az EU agrárköltségvetésének majd háromnegyedét kitevő közvetlen kifizetéseket az új tagok nem azonnal s nem teljes körűen kapnák meg: a csatlakozás első évében csupán a támogatás negyedét, 2005-ben 30, míg 2006-ban 35%-át kapnák, s a teljes összeget csak 2013-ban élvezhetnék. Ami a Magyarországnak szánt agrártámogatásokat illeti, az EU agrárcsatlakozási javaslata kevés támpontot kínál az agrárköltségvetés 10 ország közötti megosztását illetően. Elvileg három forgatókönyvvel számolhatunk. Az egyik, hogy a SAPARD-programhoz hasonlóan 10% alatti, illetve körüli lesz részesedésünk; a másik, hogy népességarányosan (ez 13,3% lenne) részesedhetünk, s harmadik pedig, hogy mezőgazdaság arányosan (20%). A nem túl valószínűnek tűnő utóbbi variáció esetén is csupán 410 millió eurót kapnánk a csatlakozás első évében, 719 milliót 2005-ben és 787 milliót 2006-ban. Vagyis a csatlakozás első évben mindössze egynegyedét kapnánk annak az összegnek, amelyre Magyarország teljes jogú tagság esetén jogosultnak tartja magát, s amelyre az agrártárgyalásokat megelőzően igényét bejelentette. A magyar igény és az EU-s ajánlat jelentős eltérésének egyik oka, hogy míg Magyarország tárgyalási pozícióként a közvetlen kifizetések 100%-ára jelentett be igényt, addig az EU javaslata ettől jóval kisebb százalékot tartalmaz. A különbség másik oka a közvetlen kifizetések vetítési alapjának, vagyis a kvótáknak az eltéréséből fakad. Míg Magyarország az 1985 és 1989 közötti éveket nevezte meg referencia időszakként tárgyalási pozíciójában, addig az EU az 1995 és 1999 közötti éveket vette figyelembe. A legmarkánsabb eltérés a kvóta-igények és a kvóta-ajánlatok között a szarvasmarha, a juh, a tej, a cukor és a gabonafélék esetében tapasztalható, vagyis a közvetlen kifizetések legfontosabb árucsoportjainál. Az Európai Unió a bemutatott agrárcsatlakozási javaslatát méltányos s az adott körülmények között a lehető legjobb kompromisszumos ajánlatnak tekinti. "Nagyvonalúságát" azzal is igyekszik hangsúlyozni, hogy előszeretettel teszi közé a jelenlegi tagok ellenvéleményét, miszerint ők a brüsszeli ajánlatot túlzottan, sőt pazarlóan bőkezűnek tartják. Ezzel szemben a tagjelöltek egészen másképp látják mindezt. Egyrészt nem értenek egyet azzal, hogy a javaslat eleve ellentétes az EU alapeszméivel, sértik az egyenjogúság, a versenysemlegesség, az egységes piac és a közösségi szolidaritás elvét, ennek következtében számukra "másodrangú tagságot", duális agrárrendtartást és tartós versenyhátrányt jelentenek. Másrészt keveslik a költségvetési előirányzatokat, mivel többet reméltek, illetve többre jelentettek be igényt és jogosultságot. Számos szakértő szerint egyébként az EU javaslata jelenlegi formájában mind a közösség egészére, mind pedig a tagjelöltekre is végső soron negatív hatással járna. Az ismertetett költségvetés mellett megvalósuló "big bang" fellazítaná az EU belső kohézióját, aláásná stabilitását, s a tagjelöltekben költségvetési és inflációs nyomáshoz, a maastrichti kritériumok teljesítésének elmaradásához, a versenyhelyzet romlásához és belpolitikai elégedetlenséghez vezetne. Így az sem zárható ki teljesen, hogy ez a javaslat az egymásnak feszülő érdekellentétek miatt esetleg a csatlakozás időpontjának további kitolódásához, esetleg néhány tag csatlakozási hajlandóságának lanyhulásához vezetne. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a csatlakozás további időveszteség nélkül, de a tagjelöltek számára a jelenlegi ajánlatnál kedvezőbb feltételek mellett következzék be? A legkritikusabb terület, a közvetlen kifizetések esetében az alábbiakkal lehetne megpróbálkozni:
a százalékok emelése a 2004 és 2006 közötti, vagyis a legkritikusabb időszakban, esetleg megpróbálni az 50%-os induló érték kicsikarását, amely apróbb lépésekben érné el a 100%-ot, ugyancsak 2013-ra;
az EU által előirányzottnál magasabban kialkudott százalék-különbséget a mezőgazdaság modernizálására, felzárkóztatására s nem közvetlen kifizetésre felhasználni; A vidékfejlesztési támogatások esetében meg kellene próbálkozni a költségvetés átstruktúrálásával: Az új tagok nettó pénzügyi pozícióját javíthatná, ha átmeneti időszakot, esetleg könnyítéseket kérnének befizetési kötelezettségeik teljesítésére. Erre a korábbi bővítések során is volt példa: Görögországnak 1981-es csatlakozásakor ÁFA-befizetési kötelezettségeinek 30%-át kellett teljesítenie, s csak öt év múltán, 1986-ban kellett a 100%-ot befizetnie; Spanyolország és Portugália 1986-os felvételekor 6 éves átmenetben részesült az ÁFA-befizetésre; Ausztria, Finnország és Svédország pedig 1995-ös belépésekor 4 éves átalányvisszatérítést kapott 1,5 milliárd euró értékben. Amennyiben Magyarországnak is sikerülne átmeneti mentességet, esetleg könnyítést elérni a befizetési kötelezettségek teljesítésénél, s az így felszabaduló összeget agrártámogatásra költenénk, akkor némileg ellensúlyozható lenne az EU gyengébb agrártámogatási ajánlata. Amennyiben például Magyarország a közvetlen kifizetések analógiájára kérne átmeneti időszakot a befizetési kötelezettségek teljesítésére, vagyis 10 éves átmenetet kérne, s az első évben csupán 25%-át, a másodikban 30%-át és a harmadikban 35%-át fizetné be a kötelezettségnek, s a teljes összeget csupán 2013-ban utalná át Brüsszelnek, akkor 2004-ben 765 millió eurót lehetne "megspórolni", 2005-ben 749 milliót, 2006-ban pedig 728 milliót. Ezek az összegek a Magyarország által igényelt közvetlen kifizetések mintegy felét fedeznék, vagyis már az első évben 25+50%, azaz 75%-nyi közvetlen kifizetéssel tudnánk indulni, ami már nem lenne végzetes hatással a magyar mezőgazdaság versenyhelyzetére. Ugyancsak manőverezési lehetőséget kínál az EU agrárcsatlakozási ajánlatának néhány olyan új eleme, mint a támogatási jogosultság 0,3 hektáros minimumszintje, a területalapú támogatás, valamint a részben önellátásra termelő gazdaságok 750 eurós támogatása. Itt az lenne a szempont, hogy az EU egyes kategóriáit úgy értelmezzük/értelmezhessük, ahogy érdekeinknek megfelel. Annál is inkább, mivel a jelenlegi dokumentum nem nyújt tájékoztatást arról, hogy mi számít "semi-subsistence farm"-nak ("részben önellátásra termelő gazdaság"-nak), hogyan jut az 1-2 hektáros kistermelő támogatáshoz, mit érthetünk "agricultural land" ("mezőgazdasági föld") alatt. Vagyis igyekezni kell a jogosultsági kritériumokat, a jogosultak körét és a jogosultsági jogcímeket minél szélesebben és saját érdekeinknek és speciális helyzetünknek megfelelően értelmezni. Ami a 2007 utáni időszakot illeti: egy a maitól jelentős mértékben különböző Európai Unióval kell számolnunk. Nem csupán azért, mert addigra immáron 25 vagy 27 tagországból áll, de ekkortól kezdődik az EU új költségvetési időszaka, hiszen az 1999-ben elfogadott a 2000 és 2006 közötti időszakot fedi le. Vélelmezhetőleg lezárul a most induló dohai világkereskedelmi WTO-forduló, amely további liberalizációt fog jelenteni, a belső támogatások, az exportszubvenciók csökkentését, esetleg a közvetlen kifizetések felszámolását fogja eredményezni; s mindezek eredőjeként gyökeresen átalakul az EU Közös Agrárpolitikája. (Többek között ezért is okkal értelmezhetetlen a brüsszeli javaslatban szereplő 2013-as évszám.) A cél az, hogy az ezen időszakokra eső uniós döntésekben már egy, a mainál fejlettebb, versenyképesebb és kellő alkuerővel rendelkező EU-tag Magyarország vegyen részt. Suzuki, Flextronics és a többiek... A külföldi gyártók jönnek-mennek. A magyar közvélemény lassan kénytelen lesz hozzászokni ahhoz, hogy multinacionális cégek esetenként csak hónapokat töltenek el egy-egy telephelyen. Noha ez a megállapítás erős túlzás, az mindenesetre tény, hogy léteznek olyan tevékenységek, amelyek a nemzetközi versenyképességet befolyásoló változásokat rugalmasan követni tudják. Ilyen változások történhetnek a relatív bérköltségekben, a valutaárfolyamokban, egyes hatósági előírásokban. A forint tartós felértékelődése hasznos az infláció szinten tartása vagy csökkentése szempontjából, de rontja az export versenyképességét. Ugyanígy az emelkedő bérköltségek rontják a versenypozíciókat a munkaigényes tevékenységek területén. Mivel a nemzetközi telephelykínálat széles, alternatív termelési lehetőségek igénybe vételére mindig van lehetőség. Munkaigényes, exportorientált tevékenységeket űző vállalkozások - magyarok és külföldi tulajdonúak is -megfontolják a telephelyváltás mellett és ellen szóló érveket egyaránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a környezeti feltételek minden rezdülését azonnali helyváltoztatással követik a multik. A Flextronics egyik üzeme pár hónapos működés után áttelepült Magyarországról Kínába, ami valószínűleg korábbi döntési hibák vagy a beruházási stratégia gyökeres átalakítása miatt következett be, és nem a versenyképességi viszonyok kevesebb, mint egy év alatt végbement változásai miatt. Bármily mobil is egyik-másik tevékenység nemzetközi telepítése, ilyen rövid idő alatt nem valószínű, hogy a telepítéssel járó jelentős egyszeri beruházási költségeket sikerült volna kitermelni. Ezeket a nagy indítási költségeket egy év alatt az adókedvezmények és az egyéb juttatások együttesen sem képesek kompenzálni. A telephely-változtatás tehát nem öncél. Legalább középtávon a beruházásoknak stabilaknak kell lenniük, különben ráfizetéssel járnak. Ahogyan szaporodik és erősödik a Magyarországot a globális gazdasághoz kötő nemzetközi kapcsolatrendszer, úgy válik egyre valószínűbbé, hogy egyik-másik beruházási döntést akár rövid időn belül is felülvizsgálnak. A globalizáció folyamata számottevő bizonytalansággal és a rugalmas reagálás követelményének előtérbe kerülésével jár együtt. A globalizáció a nemzetközi, nemzetek feletti üzleti vállalkozási formák állandó fejlődését, változását eredményezi. A nemzetközi gazdasági erőtér is állandó, gyors módosulásokon megy keresztül, amit egyes országokban és térségekben időnként nagy válságok, másutt és máskor rendkívül gyors gazdasági fejlődés jelez. A multinacionális vállalatoknak mind a kétféle változást figyelembe véve kell dönteniük beruházási stratégiájukról. Az már régen ismert tény, hogy a beruházási döntések hátterében meghúzódó legfontosabb szempontok iparágaktól, piacoktól, sőt, részben még vállalatoktól függően is mások lehetnek. A piaci részesedés növelése, a költségcsökkentés, a szabad kapacitások megszerzése, a versenytársak vagy megrendelők követése, a kedvezmények és támogatások elnyerése egyformán szóba jöhetnek, sőt egymással kombinálhatóak is. Ezek a megfontolások jelentősen befolyásolják egy-egy beruházás stabilitását. A beruházások stabilitása nagy mértékben függ az adott ágazat és piac paramétereitől, a beruházás volumenétől, tőkeigényétől. Ezeket a tényezőket kell szembeállítani a beruházással nyerhető előnyökkel, megtakarításokkal. Ebben az összefüggésben minden érdekelt félnek a megalapozott, hosszú távon működő beruházási koncepció megvalósítása az érdeke. Ha ezen a szinten a döntés helyes volt, akkor rövid távú versenyképességi változások nem okozhatják a döntés felülvizsgálatát. A hosszú távú számítások általában helyesek, illetve akármilyen gyorsan változnak is a globális piaci feltételek, a gyakori telephely-változtatás nem kifizetődő. Erre mutat a legtöbb multinacionális társaság magyarországi gyakorlata is, a beruházások bővítése, a profit visszaforgatása. Ennek egyik újabb példája a Suzuki által bejelentett új beruházás. A Suzuki "ragaszkodása" a magyar telephelyhez annál inkább aláhúzza a hosszú távú stratégia jelentőségét, mivel a 90-es évek első kétharmada egyáltalán nem sikerült olyan jól és a terveknek megfelelően, mint azt elképzelték. A hosszú távú elképzelés, benne az EU csatlakozással, ugyanakkor továbbra is reális. Bármennyire is elégedettek a külföldi beruházók magyar telephelyeik teljesítményével, döntéseiket a globális hálózat szempontjai határozzák meg. Kapacitásaikat ennek megfelelően alakítják ki és fejlesztik Magyarországon is. Örvendetes tény, hogy a külföldi cégek egyre diverzifikáltabb, sokrétűbb tevékenységet folytatnak. Működésük nem csak volumenben növekszik, de emelkedik a nálunk megtermelt hozzáadott érték szintje is. Ezeknek a fejlesztéseknek ugyanakkor Magyarország csak a lehetőségét tudja kínálni, a tényleges döntésekben a külső feltételek alakulása és a multinacionális vállalatok vezetési és szervezési sajátosságai bírnak meghatározó jelentőséggel. Ezért a beruházásoknak határai, korlátai vannak. A Magyarországon megtermelt profit jelentős részét adott esetben más országokban, esetleg nem is termelő beruházások céljaira használják fel a tulajdonosok. Ehhez ugyanúgy hozzá kell szoknunk, mint ahhoz, hogy a beruházások stabilitása "nem a régi" már. Egyébként magyar tulajdonú cégek gyakorlatában is találhatunk példákat a tevékenység kitelepítésre, a profit külföldi beruházására. Ez is azt mutatja, hogy a globalizáció logikája nem függ nemzetiségi hovatartozástól. Ez történt... Ez év április 11-12-én között ötödik alkalommal került sor a szlovén-magyar munkaértekezletre. A találkozón részt vett a szlovén integrációs miniszter Janez Potocnik, a minisztérium PR vezetője Maja Kezunovic, szlovén partnerünk a Gazdaságkutató Intézet (IER) vezetője Peter Stanovnik és két munkatársa Damjan Kavas és Boris Majcen. Magyar részről intézetünk igazgatója Inotai András, valamint Novák Tamás a rendezvény szervezője, továbbá Vida Krisztina, Bakács András, Dezséri Kálmán, Somai Miklós, Szemlér Tamás és Túry Gábor vettek részt a megbeszélésen. A rendezvény célja az országok gazdasági helyzetének ismertetésén túl, a két ország Európai Unióval folytatott tárgyalásai során szerzett tapasztalatainak megvitatása és a lehetséges együttműködés felvázolása volt. A szlovén miniszter kifejtette a mezőgazdasági fejezet tárgyalása során felmerült problémákat, különös tekintettel az Unió új, tagjelölt országokra vonatkozó agrártámogatási rendszerének a szlovén mezőgazdaság versenyképességét hátrányosan érintő hatásáról. Mint Szlovénia főtárgyalója, a csatlakozási folyamat közvetlen tapasztalatairól számolhatott be. Felhívta a figyelmet a differenciált elbírálás veszélyeire, mely a tíz tagjelölt ország közti vetélkedés lehetőségét hordozhatja magában, mely sem a bővítés előtt, sem a bővítési folyamat befejezése után nem használ az integrációnak. Inotai András a magyar csatlakozási tárgyalások jelenlegi helyzetének ismertetésén túl felhívta a figyelmet a "Bigbang" csatlakozásban rejlő veszélyekre, s hogy a csatlakozás ezáltal nem a tényleges politikai-gazdasági teljesítményen alapul, hanem elsősorban politikai célokat szolgál. Mindazonáltal fontosnak vélte a minél előbbi csatlakozás megvalósulását, ezzel is beleszólást engedve a mindenkori magyar kormánynak az Unió reformjainak és költségvetésének alakításába. A megbeszélés végén szlovén vendégeink megerősítették a két intézmény közti szoros együttműködés fontosságát, mind tagjelöltként, mind az EU leendő tagállamaiként, és meghívták az intézet kollégáit a soron következő munkaértekezletre, melyet ezúttal házigazdaként Szlovéniában tartanak meg. Április 22-én a Knowledge, Growth and Globalisation - Science and Technology Policy as a Growth Factor in Smaller Economies című nemzetközi kutatási projektünk első részeredményeit mutattuk be az Akadémián a szakmai érdeklő- dőknek, egy kisebb szakmai konferencia keretein belül. Az 5. keretprogramban támogatást nyert tematikus hálózat 6 országot fog át, magyar résztvevője a VKI, Simai Mihály akadémikus vezetésével. A márciusban lezárt fejezet a tudomány és a technológiapolitika szerepét vizsgálta a kis országokban. Április 22-én intézetünkbe látogatott Hans Beck, az Európai Unió magyarországi képviseletének volt vezetője, aki jelenleg Brüsszelben vezeti a magyarországi régiók irodáját. Beck úr magyarországi tevékenysége során jó kapcsolatokat ápolt intézetünkkel, és látogatása során értékes szakmai eszmecserét folytatott kutatóinkkal országunk és az EU helyzetéről, valamint ezzel kapcsolatban néhány aktuális kérdésről, mint pl. a mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó EU-ajánlat, a magyar régiók helyzete, a tárgyalások jelenlegi állása. Május 9-10-én került sor intézetünkben a magyar-román kerekasztalra, melyet a bilaterális kapcsolatok ápolása jegyében évente egyszer rendezünk meg. Az összejövetelen kutatóink román kollégáikkal megtárgyalták az európai integráció, a felkészülés kérdéseit, foglalkoztak az európai regionalizmus és föderalizmus kérdésével, valamint makroökonómiai és mezőgazdasági témákkal. Június 7-8-án nagyszabású konferenciát szervezett a VKI Európa jövője: Kapcsolatok a bővülő EU, Oroszország és Ukrajna között címmel. A konferencia során, melyen neves finn, ukrán, orosz, német és magyar szakemberek, valamint az EU képviselője vett részt, kiemelt hangsúlyt kapott a megváltozott gazdasági helyzet, amit egy kibővített EU jelentene Oroszország és Ukrajna számára. A részvevők elemezték az aktuális és a jövőbeni gazdasági kapcsolatokat, valamint azokat a tapasztalatokat, melyek a már működő gazdasági integrációk és együttműködési régiók révén váltak ismertté. A konferencia - mint címe is jelzi - áttekintette az EU bővítésének lehetséges hatásait a résztvevő országok szempontjából, valamint az ebből adódó együttműködési lehetőségeket. Június 11-én intézetünkben tartott előadást Andrés Musacchio, a Buenos-Aires-i Egyetem közgazdász professzora, aki egyben igazgatója is az ott működő Nemzetközi és Latin-amerikai Tanulmányok Központjának. Spanyol nyelvű előadásában bemutatta az argentin válság történetét, utána pedig kötetlen beszélgetés keretében igyekezett válaszolni a hallgatóság kérdéseire. Az előadásról rövid összefoglaló készült magyar nyelven. Vélemények, Kommentárok, Információk
No.23 Rácz Margit: Rövid kommentár a barcelonai EU-csúcsról Kihívások
No.153 Artner Annamária: Az Európai Unió struktúrapolitikájában rejlő lehetőségek a tagországi tapasztalatok alapján, különös tekintettel Írországra és Görögországra Műhelytanulmányok
Buzás Sándor - Habuda Judit - Novák Csaba: Érzékeny-e a magyar export a külföldi kereslet ciklikus ingadozásaira? Working Papers
No.124 Miklós Szanyi: Subcontracting and Outward Processing Trade as a Form of Networking in Hungary Amennyiben felkeltettük érdeklődését kiadványaink iránt, forduljon intézetünk munkatársához:
|
|
 |
||||
Kapcsolatfelvétel: 1112 Budapest, Budaörsi út 45. - Tel.: (06-1-)309-2643, Fax:(06-1-)309-2624, E-mail: vki@vki.hu |
|||||||
© 2005-2011 MTA VKI |
|||||||
