Fóti Klára:
A magyar gazdaság világgazdasági környezete középtávon: munkaerőpiac a globalizálódás körülményei között

A globalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatását nem könnyű meghatározni, mivel annak mozgásait több tényező együttesen befolyásolja.

A termelés nemzetközi áttelepítésének hatása a munkaerőpiacra

A működőtőke áramlás adatainak elemzése révén követhető a termeléskitelepítés folyamata. Az eloszlása meglehetősen egyenetlen. (Az állománya pl. a legfejletlenebb országokban a GDP-jük 5,7%-át teszi ki, a másik véglet Magyarország, ahol ez az arány 34,7%.)

A külföldi tőkebefektetések világszerte a feldolgozóiparban koncentrálódnak, ebben az ágazatban viszonylag magas a külföldi leányvállalatoknál dolgozók aránya. (Pl. Mexikóban 18, Malajziában 44, Szingapúrban 52, Tajvanon 21%, de Törökországban csak 3, Indonéziában 5%.)

Ázsiában az 1997-98-as válságig gyorsan (évi 10%-kal) növelték a foglalkoztatást, Latin-Amerikában csak kicsit nevekedett, az Afrikában működő leányvállalatoknál pedig csökkent. A működőtőke-beáramlás foglalkoztatási hatása nem egyértelmű. Az átalakuló kelet-európai gazdaságok is jól példázzák, hogy a multinacionális vállalatok megjelenése sokszor elbocsátásokhoz, s ily módon a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. Az ENSZ Beruházási Jelentése (World Investment Report, 1999.) ugyan hangsúlyozza, hogy ez a hatás az úgynevezett zöldmezős beruházás esetében nem fordulhat elő, hiszen az a munkaerő iránti kereslet növekedésével jár. Amennyiben azonban e befektetés versenyt támaszt más hazai termelőkkel szemben s azokat kiszorítja a piacról, összességében a pozitív foglalkoztatási hatás már nem ilyen egyértelmű (igaz, maga az ENSZ-jelentés is hangsúlyozza, hogy a zöldmezős beruházások kedvező foglalkoztatási hatásai egyértelműen csupán a piacra lépéskor, illetve rövidtávon érvényesülnek). A felvásárlások illetve fúziók esetében még kevésbé lehet számolni újabb munkahelyek létrejöttével, sőt - mint ahogy azt az átalakuló kelet-európai országok privatizációs tapasztalatai is gyakran mutatták - azonnali vagy időbeli eltolódással járó következményként az elbocsátások sem kivételesek. Addig, amíg a fejlett országokban a fúziók és felvásárlások (Mergers and Acquisitions - M&A) szinte mindig a feleslegessé vált dolgozók eltávolításához vezetnek, a fejlődő országokban előfordulhat, hogy a vállalat-vásárlások csődhöz közeli állapotú céget mentenek meg, s ezáltal hozzájárulnak a foglalkoztatás fenntartásához. (A kelet-európai átalakuló országokban szintén találunk ez utóbbira is példákat. Az UNCTAD szakértői az eddigi tapasztalatok alapján megállapították továbbá, hogy azok az országok, ahol bőségesen rendelkezésre áll az olcsó munkaerő, és a gazdaságpolitika export-orientált stratégián alapul, a pozitív foglalkoztatási hatások igen jelentősek lehetnek. (Erre Kína, illetve még korábban Kelet- és Délkelet-Ázsia országai szolgálnak jó például.) Figyelemre méltó azonban, s talán számunkra sem tanulság nélküli az ENSZ azon következtetése, miszerint az importhelyettesítő stratégiájú országokban a munkahely-teremtési hatás akkor érvényesül igazán, ha nagy a belső piac.

A másik nagy kérdés, hogy hozzájárul-e a külföldi tőke a hazai munkaerő minőségének javulásához? A külföldi működőtőke motivációi - közismert - két fő forrásból származhatnak: a hatékonyság növekedéséből, illetve a piac megszerzésének igényéből. Ami a magyarországi befektetések motivációit illeti, első látásra nyilvánvalónak tűnik, hogy a kis belső piac miatt talán leginkább a viszonylag alacsony munkaerőköltség és (különösen ahhoz képest) a jól képzett munkaerő együttesen jelentettek vonzó tényezőket. A motivációk között azonban a piacszerzés sem zárható ki, hiszen - különösen a 90-es évek elején, amikor hazánkat a térségben elsőként a külföldi tőkeberuházásokat kifejezetten vonzó gazdaságpolitika jellemezte - Magyarország a regionális piacokon való megjelenés kiindulópontjává válhatott. Ugyanakkor az is meglehetősen világosan látszik, hogy a külföldi működő-tőkeberuházások elősegítették a foglalkoztatás ágazati struktúrájának korszerűsödését: ez leginkább a szolgáltatások térnyerésében szembetűnő, s azokon belül pedig a pénzügyi szektor súlyának növekedésében, amely jelentős mértékben éppen az FDI-nak tulajdonítható. Megállapítható továbbá, hogy a multinacionális vállalatok a magasan kvalifikált munkaerőt részesítik előnyben, s a leányvállalatoknál szervezett képzés pedig adott esetben hozzájárulhat az ott dolgozó egyének munkaerő-piaci jellemzőinek javításához, valamint ahhoz, hogy a megszerzett képesítést a fogadó országban később akár más munkahelyen is hasznosíthassák. A munkaerő jobb képzettségét a multinacionális vállalatok a beszállítókon keresztül is elősegíthetik (azok oktatása, képzése révén). Mindez persze nyilván jóval kevésbé (sőt akár egyáltalán nem) érvényesül, ha a beruházók számára kizárólag az alacsony munkaerő-költség jelenti a fő vonzerőt. Hasonló a helyzet a bérek esetében is: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a leányvállalatok a hazai cégeknél általában magasabb béreket fizetnek, de ez leginkább akkor érvényesül, ha a képzettségi, technológiai követelmények is magasak. Amennyiben például egyszerű összeszerelésről van szó, ahol az a lényeg, hogy munkaerőnek alacsony bért lehet fizetni, a hazaiaknál jobb bérek már nem jellemzők.

További nagy, széles körben kutatott kérdés, hogy a kereskedelem liberalizálása révén a fejlődő országok konkurenciája milyen mértékben járult hozzá az alacsony keresetűek relatív munkaerő-pozíciójának romlásához a fejlett országokban? Bár más tényezők is közrejátszanak, az időbeli egybeesés azt mutatja, hogy van ilyen összefüggés. A Wood számításai szerint azonban - mivel a feldolgozóipari export is jelentősen nőtt a fejlődő világ felé - a kereskedelemliberalizálás munkaerő-piaci hatása nem túl jelentős a fejlett térségekben.

Migrációs tendenciák

A különböző tényezők e tekintetben sem választhatók el könnyen egymástól. További nehézség, hogy az illegális bevándorlásról nincsenek adatok. Mégis az utóbbi időben megváltozott migrációs tendenciák, az a tény, hogy a nemzetközi munkaerő-áramlásokba újabb térségek kapcsolódnak be, valamelyest összefüggésbe hozhatóak a világgazdaság globalizációjával. Talán paradoxonnak tűnik, de az egyes térségeken belüli megnövekedett mozgás is a globalizáció jeleként értékelhető, hiszen ez - legalábbis részben - a különböző integrációs törekvésekre (NAFTA, Európai Unió, a délkelet-ázsiai országok közötti szorosabb együttműködés különböző formái) is visszavezetheto.

Kiemelkedő az Ázsián belüli növekvő munkaerő-mozgás. Kelet-Európa növekvő számban fogad főleg kvalifikált külföldieket, de a küldő jelleg érvényesül erőteljesen. A megerősített korlátozások miatt a 90-es évek közepétől már nem emelkedik a bevándorlási trend Európába és az USA-ba.

A globalizáció érvényesülését még az újabb migrációs tendenciáknál is jobban és közvetlenebbül jelzi a szakképzett, többnyire egyetemi végzettséggel rendelkező dolgozók áramlásának megnövekedett jelentősége. Ma már ugyanis látszik, hogy a magasan kvalifikált munkaerő élénkebb mobilitása elsősorban a multinacionális vállalatok terjeszkedésével hozható összefüggésbe. Egyes szerzők ennek akkora jelentőséget tulajdonítanak, hogy e nemzetközi vállalatokat tekintik a kvalifikált munkaerő mobilitása fő csatornáinak. Az Európai Unión belül például 1988-1994 között a magasan kvalifikáltak aránya 11%-ról 22%-ra nőtt. A jól képzett munkaerő jelentos súlya érthető módon elsősorban a fejlettebb tagállamokból a fejletlenebbek felé irányuló mozgásra volt jellemző. Az Európai Unióban megfigyelhető tendenciákból tehát úgy tunik, hogy a kvalifikált munkaerő szerepének utóbbi időkben tapasztalható növekedése visszavezethető az egységes belső piac megvalósulására, s talán még inkább a korlátozásmentes tőkemozgásra. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a képzett munkavállalók megnövekedett mobilitása nemcsak spontán folyamatok eredménye, hanem a migrációs politikák változásaira is visszavezethető. Közismert az a tendencia, miszerint különösen az utóbbi két és fél évtizedben a hagyományos befogadó országok kormányai a bevándorlást egyre inkább korlátok közé igyekeznek szorítani, s így különböző megszorító intézkedéseket hoznak. Az egyes speciális területeken dolgozó, jól képzett munkaerőre azonban továbbra is igény mutatkozik. Ennek megfelelően a befogadó OECD-államok manapság meglehetősen szelektív migrációs politikát folytatnak, s a kvalifikált munkavállalók beáramlását kifejezetten ösztönzik.

A "brain drain", az agyelszívás régebben a fejlődő országokat érintette, a rendszerváltást követően Közép-Kelet-Európából is felerősödött. (Pl. Lengyelországból a tudósok 15%-a, Csehországból 4%-a áramlott ki 1985 és 1995 között.) Különösen a csatlakozás után ez jelentősen érinthet bennünket is. Kérdés azonban, hogy ez nevezhető-e brain drain-nek? Egyrészt a felmérések szerint a többség csak 1-3 évre akar munkát vállalni külföldön¹. Másrészt gyakran a transznacionális társaságon belül vállalnak külföldi munkát. Ez agyelszívás, vagy a munkaerő komparatív előnyeinek érvényesülése?

A globalizáció és a munkaerőköltségek, bérek alakulása

A globalizáció - elfogadott - hat a fejlett országok munkaerőpiacára. Amerika vonatkozásában a bérek stagnálását, a kvalifikálatlan munkaerő bérének csökkenését szokták elsősorban kiemelni. Európa vonatkozásában inkább a nagy munkanélküliséget.

A kereskedelem liberalizálása, a növekvő import - mint szó volt róla - nem túl jelentősen, becslések, számítások szerint 10-20%-ban felelős a "bérnyomásért". Egyes számítások szerint még erőteljesebb a bevándorlás hatása.

Tény, hogy a fejlődő és az átalakuló országokban is nő a bérkülönbség a képzett és a képzetlen dolgozók között. (Hazánkban a középiskolai végzettségűek 1986-ban 20%-kal kerestek többet, mint az általánost végzettek, 1993-ban már 60%-os szinten stabilizálódott. A diplomásoknál a különbség 70-ről 240%-ra nőtt.) A külföldi befektetésekkel ez annyiban függ össze, hogy átlagban magasabban képzett munkaerőt foglalkoztatnak. A fizikai dolgozóknak a külföldi cégek sem fizetnek többet, mint a hasonló termelékenységű hazaiak.

A munkanélküliség alakulása

A munkanélküliség világszerte komoly szociális feszültségek forrása. A fejlett térségek közül az EU-ban a legfeszítőbb a helyzet. Ma már az EU-ban, de a többi OECD országban is nagy fontosságot tulajdonítanak a munkanélküliség és következményei enyhítésének. A fő cél a foglalkoztatás növelése, a "foglalkoztatás-központú" szociálpolitika, a szegénység csökkentése².

Tanulságok Magyarország számára

A fő kérdés az, hogy egyrészt a világgazdaságban ható tendenciák milyen tanulságokkal szolgálnak Magyarország számára, másrészt, hogy ezek nyomán milyen főbb folyamatok érvényesülése várható hazánkban.

Ma már nálunk is világosabban látszanak a működőtőke-beruházások hosszabb távú munkaerőpiaci hatásai. A foglalkoztatás tekintetében a külföldi tőke-beáramlás összességében már kezdetben sem járt egyértelműen pozitív következményekkel (bár a hirtelen kialakuló munkaerő-piaci feszültségeket helyenként - különösen egyes régiókban - kétségtelenül enyhítette). Napjainkra azonban még nyilvánvalóbbá vált az a másutt is megfigyelhető tapasztalat, miszerint még a rövidtávon járó pozitív hatások ellenére is a működőtőke-beruházások egyes esetekben, ágazatokban védtelenné tehetik a helyi (vállalati) munkaerőpiacot. Csak remélni lehet, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ahhoz vezető folyamat ellensúlyozni tudja a káros mellékhatásokat, továbbá hozzájárul a munkaerő minőségi felértékelődéséhez, s ezzel enyhítheti a kiszolgáltatottságot.

A globalizáció nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a világgazdaságban továbbra is növekszik a képzett munkaerő gyakran átmeneti jellegű migrációja. Szintén az uniós csatlakozással függ össze, hogy hazánk várhatóan az eddigieknél jóval intenzívebben fog bekapcsolódni az ilyen jellegű folyamatokba. A legutóbbi időszak történései jól jelzik ezt: Németország annak ellenére meghirdette a komputeres szakértőkre vonatkozó "zöld kártya" programját, hogy a csatlakozást követően a szabad munkaerő-áramlás korlátozását célzó átmeneti időszak bevezetését szorgalmazza. Az Európai Bizottság számára készült szakértői anyagok is a szelektív migrációs politika alkalmazását javasolják.

Egyes értékelések szerint (Ferenczi: Tulajdoni szektorok, 2000.) az autonóm piaci folyamatok önmagukban is biztosítani fogják azt, hogy Magyarországon meginduljon a bérek felzárkózása. A szakértő úgy látja, hogy ennek jelei már ma is láthatók: "Ez a folyamat az erőteljes tőkebeáramlás, ipari fellendülés és a reálárfolyam tartós felértékelődése nyomán már megindult". Kérdés azonban, hogy e jelenségek tartósak maradnak-e, illetve fenntarthatók-e. A legutóbbi fejlemények nem erre mutatnak: erőteljes tőkebeáramlásról ma már aligha beszélhetünk, sőt a privatizálható vagyon "kimerülésével", a többi térségbeli ország privatizációjának beindulásával úgy tűnik, hogy a magyarországi tőkevonzás kifulladóban van. Az ipari fellendülés jelei nem látszanak, a reálárfolyam eddigi hazai alakulásában ugyan a Balassa-Samuelson hatás kétségtelenül tetten érhető (lásd erről: Ferenczi, u.o.), de a reálárfolyam további felértékelődéséhez hozzájáruló egyéb tényezők jövőbeli erőteljes érvényesülése már megkérdőjelezhető (ilyen tényezőknek tekinti a szakirodalom, ha pl. új termékek, szolgáltatások jelennek meg a piacon és azok árfelhajtó hatást gyakorolnak, a szolgáltatások további expanziója, árliberalizáció megy végbe stb.)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint a munkanélküliség vagy alulfoglalkoztatás a világ munkaerejének nem kevesebb, mint egyharmadát sújtja. Ahhoz, hogy a munkaerőpiacra újonnan lépőknek legyen hol dolgozniuk, és hogy a globális munkanélküliség a felére csökkenjen, az elkövetkezendő 10 évben a világgazdaságban mintegy 500 millió új állásra lenne szükség. Magyarországon ma csökken a statisztikailag kimutatott munkanélküliség. Talán még ennél is biztatóbb, hogy az utóbbi időben nőtt a foglalkoztatás. Nyilvánvalóan különösen ez utóbbival és a gazdasági növekedéssel függ össze, hogy az OECD hazánk számára az elkövetkező néhány évre javuló munkanélküliségi rátát prognosztizál (ellentétben Csehországgal és Lengyelországgal, de hasonlóan az Európai Unióhoz). A munkaerő-piaci helyzet tartós és érdemi javulása azonban több, ma még előre nem látható tényező függvénye.

Jegyzetek

1. A visszatérés azonban anyagi okokból és a kutatás feltételei miatt gyakran elmarad. (F.P.) vissza
2. A deklarált célok és részleges lépések nem jelentik azt, hogy belátható időn belül jelentős javulás következhessen be. A vállalkozók érdeke, a profitokra nehezedő nyomás továbbra is a termelés racionalizálását, többek között a termékegységre jutó bérköltségek leszorítását, ha kell a termelés kitelepítését követeli meg. (F.P.) vissza

Kapcsolatfelvétel: 1112 Budapest, Budaörsi út 45. - Tel.: (06-1-)309-2643, Fax:(06-1-)309-2624,  E-mail: vki@vki.hu

© 2005-2011 MTA VKI