Artner Annamária:
A világ iparának strukturális átalakulása

Az ipar térvesztését a világ GDP-jének szerkezeti vizsgálata nem támasztja alá - súlya a 80-as évek eleje óta stagnál (23%.). Az ipari hozzáadott érték (MVA) alapján a fejlett országokban összességében 1,2 százalékponttal csökkent a szerepe, de pl. az USA-ban és Japánban nőtt. A fejlődő országok között csak a második generációs ázsiai újonnan iparosodó országokban emelkedett az ipar szerepe, a többi fejlődő országcsoportban kissé csökkent.

A működőtőke állomány alapján az a közhiedelem sem állja meg a helyét, hogy a fejlett országok egymás piacára viszik a működőtőke egyre nagyobb hányadát. A triád tagjai (USA, Európa, Japán) egymás piacaira 1987-ben a teljes működőtőke kivitelük 39%-át fektették be, 1997-ben a 35,1%-át. A működőtőke-kivitelen nem csökkent az ipar súlya (1997: 42,5%). Nőtt azonban a tercier szektoré (48,5%-ra) az első szektor és a meg nem határozott profilú (unspcified) befektetések rovására.

Az ipari növekedés dinamikája a kilencvenes években lassult. (1980-1990-ben a világátlag 3,1% volt, az ipari országokban 2,8%. 1991-1997-ben ezek ez értékek 2,4, illetve 1,3%.) Az egy főre jutó feldolgozóipari hozzáadott értékben jelentős polarizációs trendnek vagyunk tanúi a világban. A fejlett világban is, ahol az USA pozíciója javult. A volt szocialista országok térvesztése e téren páratlan negatív rekordot jelent.

A feldolgozóipar ágazati szerkezetének vizsgálata azt mutatatja, hogy mindkét nagy országcsoportban csökken az élelmiszer, a textil-, a ruha-, cipő-, bőr-, faipar, a fémtermékek és a professzionális felszerelések szerepe. Emelkedik a papír- és nyomdaipar, a vegyi termékek, az elektromos gépek aránya. Az olajfeldolgozás, a kerámia és üveggyártás, az ásványkitermelés, vas és fémgyártás visszaszorul a fejlett országokban, ugyanakkor nő a szerepük a fejlődő országok csoportjában. A fejlett technikát - elektronikát - megtestesítő "nem elektromos gépek" súlya a fejlettekben nő gyorsan, amit a fejlődő országokban ennek az ágazatnak az aránycsökkenése kísér. A fejlett országok továbbra is monopolizálják a csúcstechnológiákat. A világ iparának mai húzóágazatai a gépipar, a nem hagyományos vegyipar, valamint a papíripar. Az első kettő a termelés (vállalatok szerinti) koncentrációjában is élen áll. A fejlődő országok egyes ágazatokban mutatkozó térnyerése egyrészt a követő jellegű iparosításnak, másrészt a transznacionális vállalatok nemzetközi tevékenységének köszönhető.

A feldolgozóipari termelés megoszlása az országcsoportok között. 1980 és 1997 között a fejlődő országok 8 százalékponttal (14,4%-ról 22,4%-ra) növelték részesedésüket a világ feldolgozóipari hozzáadott értékéből. Ez szinte teljesen a NICS második hullámának térnyerése, az első hullámuk csak másfél százalékponttal javította pozícióját. A fejlett országok súlya 76,3%-ról 73,9-re csökkent, de ezen belül pl. az USA és Japán növelte a súlyát. A fejlődők térnyerése leginkább a volt szocialista országok ipara összeomlásának volt köszönhető. Szerepük a világ feldolgozóiparában a jelzett időszakban 9,3-ről 3,5%-ra zuhant. Ez példátlan.

A globalizációs számítás (transznacionalizációs index, mely a cégek külföldi tevékenységének mutatóit összegzi) alapján az ágazatok közül az elektromos gépgyártás, a tágabb értelemben vett vegyipar (a gyógyszer- és kozmetikai iparral), valamint az élelmiszer-, ital és dohányipar globalizációja a legnagyobb. Jórészt éppen azok azon ágazatoké, amelyekben a fejlettek tért vesztettek , a fejlődők pozíciókat nyertek. Ez is azt bizonyítja, hogy a fejlődő országok mindinkább a betelepülő külföldi vállalatok révén iparosítanak.

Az adózás utáni profit az amerikai vállalatok eladásaihoz viszonyítva 1959-től a kilencvenes évek elejéig ingadozásokkal 8-ról 6%-ra csökkent, a kilencvenes évek végére újra 8%-ra emelkedett. Az adózás előtti profit ugyanekkor 16, 8, majd 12%-ot tett ki. Vagyis a ténylegesen felhasználható profit rátája csak azért nem csökkent, mert a tőkejövedelem adója tendenciálisan mérséklődött. A munkaerőigényes szolgáltatásokban jelentősen nőtt a profit a 90-es években, az iparban alig. Ezért az ipar súlya az amerikai vállalatok otthon realizált profitjában 30-ról 24%-ra esett.

A tőkék utáni adók csökkenése és a személyi jövedelmek terheinek növekedése szorosan összefügg egymással. A foglalkoztatottak 1992-ben a nemzeti jövedelemből 73,6%-kal részesedtek, 1999-ben már csak 70,1%-kal, miközben a foglalkoztatottság jelentősen nőtt. Ezalatt a profitok reálértéke 50%-kal emelkedett, a munkavállalók javadalmazásának reálértéke csak 2%-kal. Mindez arra utal, hogy az amerikai "gazdasági csoda" jelentős mértékben a növekvő értéktöbbletrátán (kizsákmányoláson), vagyis a bérek és a járulékaik csökkenő egységnyi reálértékén és a profit csökkenő terhein alapul. A tőkemegtérülés javítása, az egységnyi termelésre eső munkaerőköltség csökkentése érdekében világszerte visszavesznek a munkavállalók korábban kivívott jogaiból. A dolgozat erre a görögországi tapasztalatokat idézi fel, továbbá a magyar munka törvénykönyvének módosításait elemzi.

A vázolt tendenciák a jövőben is folytatódnak. A profitráta ingadozásokkal tarkított csökkenését az egységnyi termelésre jutó bérköltség leszorításával fogják ellensúlyozni. Így a transznacionális vállalathálózatok épülésével az ipar egyre inkább az olcsó termelést lehetővé tevő országokba települ, csak a vertikum kulcspozícióit hagyva a fejlett országokban. (A K+F-ről van elsősorban szó.) Ezzel egyidőben a fejlett országokban az olcsóbb bérű, munkaigényes tevékenységekbe áramlik a tőke, ami a szolgáltatások térnyerését jelenti, valamint a jobb megtérüléssel kecsegtető pénzügyi (spekulációs) szférába áramlik. Minkét irányzat az ipar (feldolgozóipar) háttérbe szorulásaként jelenik meg a fejlett országok GDP-jében. A korábbi "jóléti" rendszereket kiépítő országok adózási rendszerében, az állam visszavonulásában, az általános deregulációban még jelentősek a további tartalékok (ami egyébként hosszútávon komoly veszélyeket rejt magában).

Kapcsolatfelvétel: 1112 Budapest, Budaörsi út 45. - Tel.: (06-1-)309-2643, Fax:(06-1-)309-2624,  E-mail: vki@vki.hu

© 2005-2011 MTA VKI